Amikor William Wallace-nek megerőszakolják, majd megölik szerelmét a portyázó angol katonák, valami megszakad benne. A mindenre elszánt skót férfit eleinte csak a bosszúvágy fűti, meg akarja találni a tetteseket, hogy leszámoljon velük. Azután hamarosan ráébred, mi forog kockán: országa és népe függetlensége van veszélyben. Félelmet nem ismerve harcba száll a betolakodókkal.
A Wallace-ról keringő hihetetlen, ám igaz történetek minden hazafi szívébe bátorságot öntenek, a felkelőkből hadsereg gyűlik, és megküzdenek az elnyomókkal. A XIII. század kegyetlen világában is létezett szerelem. S az igaz szerelem akkor is csak szenvedés, vér és küzdelem árán teljesedhetett be.
A rettenthetetlen Mel Gibson
Nagy bátorság kell ahhoz még évtizedes színészi gyakorlat után is, hogy az ember második rendezői munkának egy közel három órás hősi eposzt válasszon, tele bonyolult, veszélyes és véres csatajelenettel, túláradó érzelemmel és romantikus szerelemmel. Egyenesen rettenthetetlennek kell lenni ahhoz, hogy eme szokatlanul komplikált rendezői feladat mellett még a főszerepet és a produceri feladatok egy részét is magára vállalja az ember. Mel Gibson vállalta a kihívást és állta a próbát: A Rettenthetetlen-nel újra visszacsempészte a mozikba a romantikus eposz műfaját, mellesleg pedig besöpört öt Oscar-díjat, köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót is!
A Gibson által alakított skót szabadságharcos, William Wallace valódi történelmi figura volt. A XIII. század végén ő állt az angol terjeszkedés ellen harcoló felkelők élére, amikor az örökös nélkül meghalt skót király trónját az angol uralkodó próbálta megkaparintani. Életéről, harcairól és szerelméről csak néhány dokumentum maradt fenn, de több legenda is elevenen él róla Skóciában, ahol egyfajta nemzeti hősként tartják számon.
A Rettenthetetlen - így nevezték állítólag hívei és ellenfelei Wallace-t - forgatókönyvírója, Randall Wallace (aki csupán névrokona a történelmi hősnek) egyik skóciai nyaralása során találkozott először a legendás harcos szobrával. Lázas kutatásba kezdett és rábukkant egy 1740-ben született írásra, amely egy Wallace hőstetteit ecsetelő korabeli skót vers angol fordítása volt. Ebből a forrásból merítette a forgatókönyv alapötletét.
Mel Gibson előtt már több producer és rendezőjelölt olvasta a történetet, de úgy gondolták, hogy a megfilmesítés anyagi okok miatt szinte lehetetlen. A nagyszabású, több ezer statiszta mozgatását igénylő csatajelenetek megvalósítását és a legalább három órányi filmhez elegendő sztorit - számításaik szerint - egyetlen manapság készülő film költségvetése sem bírná el. Amint egy producer korábban megjegyezte: ha ma kellene leforgatni a Ben Hur-t, belerokkanna egész Hollywood - az ilyen monumentális produkciók már nem kifizetődőek! Gibson mindezek ellenére belevágott és alig 58 millió dollárból leforgatta A Rettenthetetlen-t.
A költségek lefaragását elsősorban az tette lehetővé, hogy a forgatási helyszíneken rendkívül előzékenyen fogadták a stábot. Írországban például először engedték meg egy forgatócsoportnak, hogy egyik nevezetes középkori műemlékváruk romjait alapnak használva fából felépítsenek egy „valódi“ korhű várat.
Szintén az ír helyszínen vették fel a film jelentős részét kitevő látványos csatajeleneteket, amelyekben az ír tartalékos hadsereg 1.700 (!) katonája statisztált - szinte szívességből - közel félszáz profi kaszkadőr és tucatnyi ló társaságában. A tökéletesen megkoreografált „véres“ jelenetek felvételénél „csupán“ a közeli reptér menetrendjét kellett szem előtt tartani, ugyanis átlag fél óránként szelte át az eget egy-egy gépmadár a „középkori“ harcosok feje felett.
Sajnos a stábnak nem mindig volt szerencséje. Hat hétig eredeti helyszíneken is forgattak Skóciában, de ez idő alatt szinte folyamatosan zuhogott az eső. Összesen három száraz nap állt rendelkezésükre, hogy leforgassák a szabadtéri esküvői jelenetet.
A stáb tagjai szerint Mel Gibson meglehetősen jól viselte a technikailag rendkívül bonyolultnak számító forgatás és a hármas feladatkör (producer, rendező, főszereplő) nehézségeit, a hónapokig tartó stresszt és a feszült tempót. Az Oscar-díj átvétele után azonban Gibson azt mondta: - Egy kis időre azt hiszem átadom másnak a rendezői széket és csak a dolog könnyebbik felével foglalkozom: bohóckodok a kamera előtt.
